Még egy kis Oscar, mert elgondolkodtam. Illetve egész pontosan láttam az abszolút győztes Gettómilliomost, és az gondolkodtatott el.

Egyrészt az a véleményem, hogy a film azt mutatja meg, hogy a pénz ÖNMAGÁBAN nem érték, maximum eszköz. Ezzel én is kezdek egyetérteni, mivel egyre kevesebbet engedhetek meg magamnak, nem is vágyom annyi mindenre, mégis egyre több dologról érzem azt, hogy érték. Mint ez a film is.

Még érzelmileg is felkavart. Tudom, ciki ha egy magamfajta srác a gyengéiről beszél, de nem csak így értem. Hanem egyszerűen az a másik tény, hogy Indiában EKKORA a szegénység. Jó, persze Afrikában még durvább a helyzet, de azt már el sem merem képzelni. Azért ha nekem így kellett volna felnőnöm… Mármint, most mondat közben beleképzeltem magam egy pillanatra, és azt kell mondjam, hogy akkor az lenne a természetes. Fura, nem? Az itteni, magyarországi helyzetemből tűnik elviselhetetlennek, mert én a mostani magamat képzelem oda, és hát azt az életet tényleg nem biztos, hogy meg tudnám szokni.

Na tessék, itt van még egy érzés, valami szégyenféle, hogy én mikre szoktam panaszkodni, hogy mi nem jó az életemben, holott ha lenne egy kis rálátásom a dolgokra, akkor tudhatnám, hogy napi egy rendes imát megér, hogy itt lehetek, és az lehetek, aki vagyok.

Még azt is érzem, hogy én is változok. Mivel kezdtem el foglalkozni eleinte? Egyrészt mennyi mindennel, de most például csak a sikerre, meg a sikeres emberekre gondolok. Először rajongtam, de akikkel csak összehozott a szerencse, azokról az derült ki, hogy egész normális emberek. Meg azt is látom, hogy először felfelé néztem, egy az enyémnél is fényűzőbb világra, és most lefelé is megláttam az életet.

Apropó sikeres emberek! Akik talán sokkal nagyobb arányban tudnának segíteni a válságba jutott országokon, cégeken! Egyrészt a tehetségek máris ezt teszik, hiszen a legjobb tudásukat osztják meg a világgal. Olyan módszereket kísérleteznek ki, amelyek megállíthatják a zuhanást. Másrészt az igazán vagyonos emberek helyében én biztos éreznék valamilyen késztetést arra, hogy adjak abból, amiből nekem sok van. Jó, nem úgy értem, hogy osztogassák el a vagyonukat, de támogassák például a szegény, ámde tehetséges embereket, akik még többet tudnak segíteni az embereken!

Elnézést, de ettől most teljesen belelkesedtem, mert úgy érzem, hogy Apa egyik fontos intelme is közrejátszott ebben az agymenésben. Ő ugyanis azt mondta múltkor, hogy próbáljunk meg nem kétségbeesni, és stresszelni, hanem koncentrálni. Másrészt meg próbáljuk meg elképzelni, és hinni is benne, hogy nem feltétlenül a rosszabbik verzió valósul meg, hanem a jó végkimenetelnek is ugyanakkora esélye van.

Tessék, csak sikerült! :-)