Íme egy jó példa arra, hogy nem is olyan nehéz ismert embereket találni a személyes környezetünkben. A hétvégén, „amíg el nem kezd esni!”- felkiáltással kocogni mentünk a partra Apával, meg Benivel. Éppen a mólónál jártunk, amikor Apa oldalba bökött, és odasandított két horgász felé, akik bőszen dobálták a pecabotot. Biros Péter és Szécsi Zoltán próbálkozott éppen a halfogással! Apa annyit mondott: Tiéd a pálya! – és már rohant is a kocsihoz a fényképezőgépéért. Nyeltem egy nagyot, elvégre rögtön végigfutott rajtam, hogy épp a szabadidejükben zavarom meg a fiúkat, de kihagyni se szerettem volna ezt a ziccert! De aztán megint azt gondoltam, hogy egy kérdésen ne múljon! Odaléptem hozzájuk, és a köszönés után gyorsan elhadartam, hogy már találkoztunk a Parlamentben, ki vagyok, és hogy egy pár percre zavarhatom-e a társaságot.

Ha megmondod, hol vannak a halak, maradhatsz! – nevettek fel hangosan, aztán elmesélték hogy ezer éve nem volt idejük, de most egy kicsit tényleg el akartak lógni minden és mindenki elől egy pár órára, (jó esélyük volt rá, egy teremtett lelket nem láttunk a kikötőben). Szécsi Zolinak amúgy is az egyik kedvenc helye a Balaton, de sajnos a tó élővilágának fogalma sem volt róla, kikkel hozná össze őket a balsors. Próbáltam nem sablonosat kérdezni, de a helyzet adott volt, így arról faggattam őket, általában sikerrel járnak-e. Zoli szerint hozzáállás kérdése is, mert míg ő soha nem bízik benne, hogy sikerrel jár, neki nem is szokott összejönni annyiszor, mint Péternek, aki mindig bizakodik.

Mivel nagyon úgy tűnt, hogy ez a nap se az lesz, amikor EKKORA halat fognak, gyorsan eszembe jutott, hogy megkérdezzem őket a filmes sikerükről, nevezetesen, hogy milyen volt a Szabadság, szerelem c. film forgatása, milyen volt együtt dolgozni Andy Vajnával. Rögtön felvidultak, és egy pár percig azt ecsetelték, milyen, mikor kezdődik a forgatás, és jönnek az etalon bekiabálások (Check the Gate! Kamera forog! Megvettük! és ilyenek), de gyorsan hozzátették, hogy bár izgalmas volt, főleg a színészekkel közösen dolgozni, de ez nem igazán az ő világuk. Erről eszembe jutott, hogy nyaranta itt játszik az egyik színész, Simon Kornél, aki az egyik társukat alakította filmben (legközelebb el kell mennem színházba is…). Mikor megemlítettem, megint nevettek, mondták, hogy nekik játszani volt nehéz, a színészeknek meg edzeni.

Nagyjából ezen a ponton kezdett rá az eső mégis, pedig előtte jók voltak a kilátások, érdekelt volna részletesebben is a filmforgatás, de így se búcsúztunk üres kézzel, a fiúk még adtak egy autogramot, és beálltak egy fénykép erejéig. Még egyszer elnézést kértünk a zavarásért, de Péterék megnyugtattak, hogy a halfogásban ugyan nem zavartunk! :-)

Hát így alakult a teljesen átlagosra tervezett hétvége is, tanulságul talán Apa megjegyzése illik ide, miszerint érdemes mindig nyitott szemmel járni a világban!