Nem tudtam kihagyni ezt a poént, ez egy német film, és jó régen láttam már, de nagyon tetszett benne a fiatal csaj, meg a srác, és hogy arról szólt a film, mi lett volna, ha másképp történnek a dolgok. A magyar Lolával a Reflektor Magazin segítségével találkozhattam a lemezkiadó cég irodájában, és már akkor tudtam, hogy az lesz a legfontosabb kérdésem, Lola szerint mi kellett az ő sikeréhez, és mit csinálna most, ha nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogy végül alakultak.

Lola először is tényleg nagyon „hétköznapi” módon válaszolt kedvesen a kérdéseimre, semmilyen sztáros viselkedést nem fedeztem fel benne, pedig ő tényleg nagyon gyorsan lett elég ismert. Ezt is válaszolta, azaz szerinte akkortól datálható a siker is, mikortól úgy érezte, hogy magára talált az éneklésben, de nem esne kétségbe akkor sem, ha csak a szűk baráti körével lenne, akik így viszont többször is hiányoznak, de szerencsére megértőek. (Remélem, az én barátaim se gondolják másképp). Sőt, kihangsúlyozta, hogy az ő sikere is rengeteg ember munkája.

A sikerrel és a pénzzel kapcsolatban Lola nem tudott túl sok felvilágosítással szolgálni, egyrészt az előző okok miatt – nem érdekli túlságosan, csak legyen – másrészt pedig azért, mert a szülei, és a menedzsere erről gondoskodnak, neki csak az önállóság fontos. Nem is különbözünk annyira, gondoltam, nekem is még Apa a megmondója inkább, mit mire költhetünk, bár akadt már néhány kivétel is… Khm, erről ennyit.

Szóval összességében nagyon pozitív volt beszélgetni egy nálam alig idősebb, de ismert emberrel, az én felismerésem az, hogy akadnak olyanok, akik nemhogy az összes körülményre és nehézségre, de csak arra az egy területre koncentrálnak, amelyben érzik, hogy képesek sikert elérni, és ha elég kitartóak, akkor a környezetük is támogatja őket.

Köszönöm, Lola!