Ez az év valószínűleg mindnyájunknak nehezebb lesz, ezt hallom mindenhonnan, tévéből, rádióból, ezt látom az újságokban. Még ennél is ?! – kérdezhetném, mert hát eddig se tűnt gyerekjátéknak az élet. Az iskola idáig is hajtós volt, és még azon túl is szoros időbeosztással sikerült csak mederbe terelni az egyéb tevékenységeket, úgy mint edzések, meg magánélet.

De ez az év anyagilag is nagyon húzós lesz. Még nálunk is. Legutóbb egy komolyat beszélgettünk a témáról a családdal. Gyanítom persze, hogy Apáék nem osztottak meg velünk minden infót, de most először éreztem, hogy nem csak a szép dolgokat mondják el, és nem csak úgy beszélnek velünk, mint gyerekekkel. Kicsit beparáztam, mert ugyan büszkeséggel töltött el, hogy komolyan vesznek, de rögtön megéreztem a felelősség súlyát is.

Apa felsorolta, hogy mire kell számítanunk.
Zsebpénz továbbra is van, de befagyasztva, a tavalyi áron. („Együtt érezhettek a közszférával” - mondta Apa.)
Szigorúbb beosztást kért tőlünk, azaz hogy lehetőleg ne hülyeségekre szórjuk el.
Minden meglesz otthon, de azzal is takarékosan kell bánnunk („Tehát nem hagysz ott rohadni a konyhapulton egy fél pohár narancslevet, mert nyakon verlek!” – mondta a szemembe nézve, miközben Benit verte nyakon, csak hogy biztos legyen benne, hogy kettőnk közül valamelyikünk volt).
Minden esetben felül kell vizsgálni, hogy amit szeretnénk, és aminek anyagi vonzata is van, hogyan lehet a legkevesebb forrásból kivitelezni. (Emlékeztek az Armageddonra? A paranoid bányásztól kérdezik, hogy fél-e az űrrepüléstől. Mire ő: „Szerintetek mennyire biztonságos egy olyan járművön utazni, amelynek megkérték a fejlesztőit, hogy a lehető legolcsóbb módon építsék meg azt?”. De ezt ott inkább nem dobtam be)
Még a kedvenc családi viccünket is elsütötte a végén, hogy a nyaralás miatt ne aggódjunk, egész szezonban a Balatonnál leszünk. Na persze. Már most látom, hogy mennyit fogunk melózni a szállodában, nem csak Benivel, de akár Sárával együtt hármasban.

Szóval nem lesz egyszerű, ezt kezdem egyre jobban sejteni. Az vigasztal csak, hogy Apáék idáig is nagy hangsúlyt fektettek a megfontoltságra, tehát hallottuk eleget, így most abban reménykedem, hogy nekem nem fog annyira fájni, mint azoknak, akik erre nem gondoltak.

De nekik is szorítok.