Hosszú idő után újra itt!
Nem is tudom, hány száz éve nem írtam már egy sort sem! Nem akarok mentegetőzni, de sikerült beleszaladnom egy igen kemény tanévbe. Olyan, mintha évezredekkel ezelőtt lett volna nyári szünet. Láttam, mennyi komment jött, szeretnék is majd írni válaszokat, de előbb utol kell érnem magam. Megjegyzem, úgy érzem, hogy 1-2 beszólás azért jöhetett létre, mert egyesek azt képzelik, hogy úgy zajlik az életem, ahogy ők gondolják…pedig nem.
Először is: hogyan is telnek a mindennapjaim? Mióta elkezdődött a suli nagyjából így: reggel ébresztő, utána reggeli, aztán egy óra stúdium, eztán következnek a normál tanítási órák, amiből egy átlagos napon is van vagy nyolc. Nos, ezek után megváltásnak tűnő egy óra kimenő következik, melyet nem egyszer alvással töltök, mivel ezt is követi aztán három óra stúdium. Befejezésül egy másfél órás szabadfoglalkozás az ajándékunk, amit persze nem egyszer korrepetálással töltünk, egymásnál. Végül eljön az alvás... és így megy egész héten.

A hétvégék ennél csak annyival lazábbak, hogy addig nem nagyon mehetünk sehová szórakozni, amíg a következő hétre fel nem készültünk maximálisan, és hát Apa meglehetősen pontosan beszámoltat minket. Azért persze ők is látják Anyával, ha nagyon kivagyunk egy-egy hét után. A múltkor például Benivel elkísérhettük Apát gombászni, meg egy jó kis vadlesre, az nagyon bejött, főleg a csend, és a mozdulatlanság. Az állatvilág nem hajt olyan eszeveszett tempóban, így a természetben töltött órák tényleg nyugtató hatással voltak ránk.

Szóval az említett hajtás miatt nem tudok mindig minden hozzászólásra azonnal reagálni, de remélem, a fentebb leírtakból kiderülhetett mindenki számára, hogy nincs egyszerű dolgom, ha mindenhol meg akarok felelni. Eszem ágában sincs persze szabadkozni, elvégre ez a blog is az én vállalásom, nem kényszeríttet rá senki. És nem segít senki, még Apa sem, ha lemaradok benne, mert ez az én feladatom, és minden nehézség ellenére szeretném tovább folytatni.

Azért az utóbbi időben is tanultam valamit a sikerességről. A saját bőrömön tapasztaltam meg, amit a hírességek is hangoztatnak: rengeteg munkába kerül feljutni, és közben nagyon könnyű visszacsúszni. A szerencsét csak ezután említeném.