2008.07.12. 19:54 benkozoli

Bemutatkozás

Benkő Zoltán vagyok, 17 éves. Hogy ez most sok vagy kevés, nem tudom, csak azt, hogy szeretnék elérni valamit, ahogy persze mindenki körülöttem. És itt a lényeg: csak nem úgy, ahogy a többiek. Félreértés ne essék, nem akarom feltalálni a spanyolviaszt, csak rájöttem valamire. Igenis meg lehet különböztetni egymástól az embereket az alapján is, ki mennyire csinálja jól, amit csinál. Biztos mindenki jól akarja csinálni, csak közbejönnek a hibák, hol kisebbek, hol nagyobbak. Én minél kevesebbet szeretnék hibázni, és azt már összeadtam, hogy ehhez ez a felismerés is kell: hogyan ne kövessünk el olyan hibákat, amelyek ki is kerülhetőek, ha figyel az ember egy kicsit. Hát én figyelni szeretnék elsősorban. Olyanokat, akik sikerre vitték az elképzeléseiket, mert bizonyára kihagytak néhány szarvashibát. Vagy nem tudták kihagyni, de tanultak belőle, márpedig ha valaki megtanult valamit, attól el is lehet lesni azt. Ebben bízom.

Ezt a blogot ezért indítottam. De, gondolom, nem árt, ha kicsit mesélek magamról is, így az első bejegyzésben, hiszen ráadásul itt van a családom is: Anya, Apa, Beni, Sára, szóval, akik – ahogy az egyik tanárom mondta nemrég – jól jellemeznek, de meg is határoznak. Remélem, jól írtam. Mit érdemes tudni róluk? Elsőre talán azt, hogy nagyon szeretem őket, akármilyen lököttek is néha, persze most finoman fogalmazok, vannak azért feszültségek rendesen, de összességében azt hiszem, csupa jót mondhatok el róluk.

Vegyük rögtön Apát.
Ha röviden kéne jellemeznek, az az lenne, hogy felnézek rá. Számomra hihetetlen erőkkel bír, és bosszantó módon úgy van igaza legtöbbször, hogy szimplán végigviszi, amit előre kitervel, de megjósolni is nagy pontossággal szokta, hogy mi fog történni. Mármint a kis családunkat tekintve mindenképp, az pedig eleve nem lehet egyszerű. Engem épp ez foglalkoztat benne leginkább, csak az a baj, hogy hiába kérdeztem, még össze is vesztünk rajta egyszer, mert szerinte elmondta, hogy ő mitől tudja megcsinálni, de nekem abból nem áll össze. Talán túl közel vagyunk egymáshoz, és sok mindenre azt hiszi, hogy nekem is olyan egyértelmű, mint neki, de ha részletezni kellene, mindjárt elakadunk. Mondok egy példát: a házvásárlás. Tavaly év végén költöztünk Keszthelyre, a kis lakásból, Kaposvárról, egy szép tágas, emeletes kertes házba, ahol végre mindenkinek van saját szobája.

Nem értem, hogy mertek belevágni Anyával egy ekkora vállalkozásba, és jó, segítettünk, amennyit csak tudtunk, de ehhez valami sokkal több kellett. Az a nagy kitartás is, mert persze nem ment minden probléma nélkül, de megoldották. Na ehhez tényleg kellett Anya is, én azért azt sejtem, hogy sokszor az mentette meg a családi békét, hogy… nem is tudom, nem csak elvezette a feszültségeket, hanem összefogta a szándékokat, hogy végül mindenki úgy érezze, neki van igaza. Ehhez is kell tehetség. Nekem csak ahhoz, hogy tudjam, mi az, amit neki érdemes elmondani, és mi az, amit Apának. Azt hiszem mind a hárman értünk ehhez, Sára talán a legjobban, de Benit se kell félteni. ☺ Mind a két testvéremet másért bírom amúgy, de ebben hasonlítunk. Sok mindenben pedig olyanok, mintha máshonnan válogattak volna minket össze. Nekik speciel nem olyan fontos – nem, nekik más dolgok fontosak, és nem is úgy látunk neki egy-egy feladatnak. Most kénytelen vagyok Apát idézni: őket nem hajtja plusz egy lánc, mint engem, amiről persze nincs megbizonyosodva, hogy egyáltalán kell-e az élethez, amikor a többiek egyel kevesebbel is remekül megvannak, legalább nem bonyolítják annyira az életet mint én. De mit csináljak, nekem muszáj megértenem, hogy mitől működnek a dolgok.

Mitől lesz sikeres valaki?

Nagyapa (anyai) mondta egyszer, hogy az életben az a csodálatos, hogy bármilyen vad elképzelése is támadjon az embernek, ha szerencséje is van hozzá, meg kitartása, akkor véghez tudja vinni. Ott van például az űrállomás, de mondhatnám a repülést önmagában, arról is azt gondolták sokáig, hogy lehetetlen. Vagy csak az úszást. A töri órán hallottam: Széchenyitől kérdezték anno a gőzhajóval kapcsolatban, hogy hogyan fog az a sok vas úszni a vízen? Aztán mégis.

Hát, én elég vad dolgot találtam ki.
Nemsokára el is mesélem.

3 komment

Címkék: család keszthely siker


A bejegyzés trackback címe:

https://azencsaladom.blog.hu/api/trackback/id/tr87548515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gery 2008.08.08. 20:22:04

Figyellek, hátha tanulok valamit
Hajrá!

Birsalmasajt 2008.08.11. 22:06:42

A sikerhez vezető úton fontos, hogy ne csináljunk hülyét magunkból már az elején. HirschB (Szept--- vár a gettó)

Fábián Tamás · http://fabiantamas.blog.hu/ 2008.10.19. 12:06:25

szia!

amúgy te mit csinálsz? hellyel-közzel végigolvastam a bemutatkozásod, de ez az apróság nem derült ki.
süti beállítások módosítása