Ez a tanév eléggé érdekesen kezdődik, a Parlament után egy olyan víájpí bulira hívtak el, hogy csak na! Igazából apa bankja ünnepelte a 15. születésnapját, amire nem csak apát, hanem az egész családot meghívták. Naná, hogy egész este hallgathattuk Sárát, hogy ez nyilván miatta van…Na, bejutni ide sem volt egyszerű, de úgy tűnik, elfogadhatóan néztünk ki, mert mindenkit beengedtek, pedig most hallottam először a dress code-ról.
Mindenki állatira ki volt öltözve. Hát, mit mondjak, a vendégek nem igazán hasonlítottak egy rock koncert közönségére, biztos voltam benne, hogy dögunalom lesz az este. Aztán érdekes módon nem így történt. Egy kicsit olyan „emelkedett” volt a hangulat, azt hiszem ez a jó szó rá, és nem tartott olyan sokáig, hogy megunhattuk volna. Persze Apa egyből rendelkezett, hogy hogyan viselkedjünk. Első számú rendelkezése az volt, hogy most ne nyüzsögjek a nagyon híres emberek körül, mert ez nem a Forma1-es parti és közönség… Ezzel mondjuk vitatkoztam volna, mert szerintem azok az emberek is ugyanolyan különlegesek… de akartam én az estét elrontani?
Azért tudósítok, hogy mi mindent láttunk! Először is, a bankból ott volt mindenki a felső vezetésből, még beszédet is tartottak, de ez a része sajnos kimaradt, annyira emlékszem, hogy milyen dinamikusan fejlődött a mi pénzintézetünk, pedig csak tizenöt év… szóval valahol itt vesztettem el a fonalat. Ugyanis elég helyes hostesslányok járkáltak a közelünkben, és hát, már csak egy légtérben lenni ennyi szép, szőke, hosszú lábú lánnyal… De vissza a hírességekre: még a beszédek előtt, nem kisebb zenei nagyság játszott, mint Kocsis Zoltán, és sajnos hiányos a műveltségem, így csak azt mondhatom, gyönyörűen játszott! Kocsis Zoltán és a beszédek után aztán jött az überkirály vacsora! Vagy, ahogy a magyar tanár mondja mindig: csak „szuperlatívuszokban” tudnék beszélni róla. Jó kis szó, mi? :) Annyit mondanék csak, hogy minden fogást más borral szolgáltak fel, és legalább 120 pincér nyüzsgött körülöttünk. Nem kispályás vacsora volt, az tuti.
Ezután a kis családunk által csak „tömegmozgatónak” titulált játékok következtek, természetesen a legviccesebb helyzeteket láttuk, amit csak azok az emberek tudnak produkálni, akik ennyiféle fogás között ennyiféle minőségi „borkölteményt” fogyasztottak el, és hát nem nagyon láttunk üres poharakat…
És még mindig volt ráadás, fellépett Miklósa Erika, az Experidance társulata (az nagyon zsír volt!!) és Ákos is. Jó lett volna beszélgetni vele is, de akkor már majdnem éjfél volt, Apáék pedig megadták a végszót: együtt jöttünk – együtt megyünk!

Pedig tudtam volna még mit csinálni, de remélem, nem ez az utolsó alkalom, hogy ismert emberek közelébe férkőzhetek, lesz még mit mesélnem!