Elnézést azoktól, akiket nem fogott meg a csillagászat iránti rajongásom, de íme még egy példa, hogy miért érdemes a fejünk felé nézni néha. Esetleg másfél óránként elrepül a fejünk felett egy magyar az űrben! (Külön köszönet Apának, aki felhívta a figyelmemet, mert mostanság van mit behoznom a lemaradásaimból.)

Fotó: urvilag.hu.

A különböző internetes újságokból tudom én is, hogy Simonyi Károly, alias Charles Simonyi másodjára tért vissza a Nemzetközi Űrállomásra, sőt, ugyan ő nem kiképzett űrhajós, csak turista, de ezúttal mégis segített azon a magyar egyetemi kutatócsapaton, akik az első magyar műholdat, a MASAT-ot tervezik. Merthogy nem csak Simonyira lehetünk büszkék, de a fiatal mérnökökre is! 

Ugyanakkor megint csak a Word és Excel kitalálójának jár elismerés, hogy amint tudomására jutott a magyar űreszköz fejlesztése, magától jelentkezett, hogy segítsen. De ez még semmi, legutóbb ezzel a Madách-idézettel köszöntötte a magyar rádiósokat: „A cél voltaképp mi is? A cél, megszűnte a dicső csatának, a cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja e küzdés maga.”

Meg is hallgathatjátok!:)

UPDATE! Sőt, még egyszer is kapcsolatba léphettek Simonyi úrral, mert a Puskás Ferenc Távközlési technikumban most vasárnap, 5-én, délután öttől ismét kapcsolatba lépnek a rádiósok a Nemzetközi Űrállomással!

Azt hiszem, nagyon megszívlelendőek az idézett mondatok, különösen mostanság, ebben a nagy válságban, mert arra buzdítanak minket, hogy ne adjuk fel soha. Én is sok mindennel vagyok úgy, hogy erőltetem egy darabig, de ha nem megy, akkor lemondok róla. Pontosítanék: így voltam vele, de ezentúl megfontolom, mikor, miért érdemes küzdeni.

Természetesen a magyar műhold is óriási szenzáció, itt olvashattok róla.

Szóval én még mindig bámulom az eget, és egyre több mindent látok és értek abból, ami ott történik… és még csak angolul se kell értenem, mert a saját nyelvemen hallom.

Ilyenkor mindig jó magyarnak lenni!