A napokban Apával ismét villámlátogatást tettünk egy olyan helyre, ahol csak úgy nyüzsögtek a sikeres emberek. Rögtön leszögezném, hogy ezúttal Apa útjáról volt szó, én csak a szerencsés kiválasztott voltam, aki elkísérhette. Következzék hát egy kis tudósítás, persze én kicsit egyszerűbben fogalmazok, mint a hivatásos újságírók.

A nevezetes esemény a Sikeres Vezető nevű konferencia volt. Mondjuk nem voltam ott a legelejétől, de úgy éreztem, feltűnően kevesen voltak, amiből azt a vicces következtetetést vontam le, hogy igen kevés az igazán sikeres vezető. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem is annyira vicces. Mert az ott megszólalók szinte kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy hamarosan akár megtizedelődhet azoknak a vállalatirányítóknak a száma, akik nem bírják a nagy nyomást. A Nagy GéVéVé, ugye. Voltak, akik borúlátóbbak voltak, hiszen tényleg nehéz helyben jónak maradni, ha körülöttünk mindenki egyre rosszabb gazdasági helyzetben van, merthogy akkor az minket is el fog érni, akármi van. (amatőr fotók alant) Azt hiszem ez volt számomra a legtanulságosabb: láthattam, hogy a legnagyobb embereknek is mennyit kell dolgozniuk, meg még akár tanulniuk is, méghozzá magukról is!
 

Voltak persze optimistábbak is, az egyik üzletember például azt fejtegette, hogy mire JÓK a válságok, azaz a nehéz helyzet teremthet összefogást is. Én inkább ez utóbbira szavaznék. Apa meg is jegyezte: „Mit szoktam ilyenkor mondani? Teher alatt nő a pálma!”
Az önálló előadások mellett egy kerekasztal-beszélgetésre is beültünk, ahol a vezetők a cégek különböző túlélési stratégiáit vetették össze, ami egy ideig érdekesnek hangzott, de sajnos hamar elakadtam az általam nem ismert vállalati fogalmak és kifejezések között. Mindenesetre állítólag LÉTEZIK jó stratégia, és az a sikeres ember, aki megtalálja az utat ehhez a megoldáshoz, méghozzá az egész csapattal, azaz a vállalat minden dolgozójával egyetemben. Uff. Azt hiszem ez is egy lényeg volt.

Megyek is, és összehangolom a srácokkal a leckéket, mert csapatban tényleg könnyebb! :-)